02_sz_resize

A szerző, Dr. Szondy Máté klinikai szakpszichológus, családterapeuta, oktató. Érdeklődése középpontjában a pozitív pszichológia témái, a boldogság, az optimizmus, a megbocsátás és a tudatos jelenlét állnak. Elhivatott abban, hogy minél több emberhez jussanak el azok a fontos gondolatok, módszerek, melyek segíteni tudnak megfáradt küzdelmükben. „A bosszú és a megbocsátás pszichológiája” című könyve 2014-ben a Kulcslyuk Kiadó gondozásában jelent meg.

Az olvasó hosszasan pörgetheti a friss könyvszagú oldalakat, és első érzései között az aha – élmény szerepel, mely után az „ezt kerestem” és „most rátaláltam” gondolatok következnek. A szerző a könyv első oldalain felelősen felhívja a figyelmet arra, hogy akinek valóban dolga van a megbocsátással, pusztán a könyv olvasásával nem fogja tudni megspórolni azt a munkát és energiabefektetést, amely a valódi megbocsátáshoz szükséges.
A szerző a könyv első részében inkább elméleti kérdéseket tesz fel, és kiváló szakmaisággal, kellően megalapozott módon mutatja be a megbocsátás, a sérelmek és a bosszú nagyon is „emberi” világát. A könyv második részében feltárja, hogy mely módszerek vihetnek közelebb a megbocsátó módon való viselkedéshez.

A kérdések és esetek sokasága közben hirtelen egy színpadon találjuk magunkat, amelyen megannyi szenvedés, gyilkos düh, megcsalás és ámítás, bűntudat és erőszak váltják egymást, más és más köntösben, de valahol mindegyik egyfelé vezet. Hogyan tudnék továbblépni?
A szerző Steven Hayes-t idézve rendkívül jól szemlélteti a bosszúvágy állapotát, amikor valamilyen sérelem után elégtételre szomjazunk, olyanok vagyunk, mintha felnyársaltak volna egy hatalmas kampóra, amelyre közvetlenül utánunk ráhúzták a minket megbántó személyt is. A kampó mélyen a húsunkba szánt, mindenhova elkísér, így a sérelmet okozó személy is részese valamennyi élményünknek.

Itt álljunk meg egy pillanatra!

Bármi miatt is van bennünk bosszúvágy, az képes teljesen lekötni az energiánkat, figyelmünket és nem utolsósorban beteggé tesz. Nem leszünk képesek megélni más érzéseket, nem lesz közünk a jelenhez, az életünk egy idegen mozifilmként pereg, tele agresszív fantáziákkal.
A megbocsátásról mindannyiunknak van egy belső, többnyire téves képe. Amelyek alapján a megbocsátás élménye az egyik percről a másikra bekövetkezhet egy kardcsapással, elmúlik minden negatív érzés és minden megy tovább, mint annak előtte. Valójában azonban a reális cél az lehet, hogy a fájdalmas események megtörténte után és a kellemetlen érzések jelenlétében is képes legyen az ember teljes és értelmes életet élni.
Erre ad Szondy Máté kiváló empatizmussal, közérthető módon, gyakorlatias módszertant a tudatos jelenlét formájában.

„…Ilyenkor decemberben…”, ha akarjuk, ha nem, több érzés kavarog bennünk, jó lenne megbocsátani, elfogadni, megszeretni, szeretve lenni, úgy igazán.
Tudnunk kell, hogy kezünkben van a lehetőség, hogy elkezdjünk jelen lenni. Tudatosan. Kezdjük el megfigyelni, érezni… a fenyőgyanta illatát, a mézeskalács ízét, a gyertya fényét, a távoli harangszót…, mert mindez annyira emberi…!