Mask

Akkor már régen azt érezte, hogy nem úgy szeret, és hogy nem úgy szeretik. Voltak okok és állapotok, amelyek, akár indokolhatták volna ezt, de azok túl kézenfekvőnek bizonyultak. Kell lennie valaminek, ami mindennek az oka, alfája és omegája, eleje és vége. Igen, vége, ezt a legnehezebb kimondani.

Soha nem gondolta volna, hogy ez a négy betűs szó mennyi gondot fog okozni. Pedig milyen egyszerűnek tűnt minden az elején, és milyen bonyolult lett a végén. Lehet, hogy az eleje és a vége spirituális kapcsolatban van az egyszerűséggel és a bonyolultsággal. Lehet. Minden lehet. A lehetetlent is lehet.

Azt gondolta, lehet, hogy ezt már nem lehet. Túl sok minden történt, túl kevés az idő, túlságosan fájt és ez túlmegy már mindenen. Akárhányan is mondják, akármennyire is beletesz mindent, akárhogy is, ez nem fog menni. Nem akarta, mélyen, ott legbelül, nem így akarta, bárhogy lehetett volna, bárkivel megeshetett volna, bármi lehetett volna – mert lehetett volna – de nem ez, és nem így és nem vele. Nem tudta, hogyan lehet, vagy hogyan lehetett volna. Semmi köze nem volt hozzá!

Sok idő eltelt, mire lassan megértette, hogy ezt csak így lehet, és nem lehet másként, vagy ha lehet, azt nem ismeri, semmit nem tud róla. Itt van minden és mindenki, aki ehhez hozzátehet és akkor, talán, mégis lehet. A gondolatai egyre többször keresték az igeneket, mint a nemeket.

Azt mondták, ez még nem sok, és nem az igazi, nem fog megtörténni, és ne várja. Nem akart várni, nem tudott, egyáltalán nem. Közben mindig azon gondolkodott, hogy meddig várjon, meddig lehet várni, aztán már inkább azon, hogy meddig képes várni. Nem akarta megbánni, és tulajdonképpen egyáltalán nem bánt belőle semmit.

Tenni kellene valamit, megkalapálni, simára gyalulni, szöget beverni vagy kihúzni. Kihúzni a legnehezebb. Minden pontján kapaszkodik, és lassan, nagyon lassan enged. Ha enged, akkor egy pillanatig hihető az, hogy most már menni fog, ki fogja bírni. Majd egyszer csak megreked, és nem mozdul, nem változik, úgy marad, sőt rosszabb lesz, mint azelőtt.

Szerette volna, ha kihúzza, és minden megy tovább a maga útján és nem állnak itt beragadva.

Közel és távol, távol és közel. Szét és össze, össze és vissza. Azon gondolkodott, hogy egyikőjük sem hiheti, hogy ebből valami jó fog kisülni és, hogy ennek tényleg van értelme.

Engedni kell, nem ellenállni; hagyni, hogy megtörténjen az, ami már úgyis megtörtént.
Ismerte a leckét, betűről-betűre tudta, hogy mit kellene tenni, de újra és újra hitte, hogy most sikerülni fog. Talán ő volt az egyedüli, aki hitt benne. Egyedül volt.


A lehetőség az elakadásban rejlő potenciálok kiaknázására, olyan erőforrás, amely mindenki számára elérhető. Sokunknak sokféle problémája van, de egyre többen nem látnak megoldásokat és lehetőségeket a továbblépésre. Hiszek abban, hogy ha minél többen fejlesztik magukat, annál nagyobb eséllyel lehet teljesebb mindannyiunk élete. Jó eszköz erre az egyéni coaching és Életprogram, melynek tartalmai itt tekinthetők meg: http://www.venustus.hu/eletprogram